Vannak, akik azt mondják, hogy Isten előbb megtervezte a világot és csak aztán látott hozzá a teremtésnek. Mások szerint az a folyamat a tervezés, ami a teremtéssel kezdődött és a világ létrejöttével zárult le. Van aki szerint nincs is Isten...
Nehéz igazságot tennünk a tervezést taglaló meghatározások között. Az érdeklődő elme elé hihetetlenül széles paletta tárul a tervezés témájában, mely nem szorul a tudományterületek korlátai közé, sokkal inkább szétfeszíti azok kereteit. Néhol tudományos (vagy annak ható) formát ölt, mint Minzberg meghatározásánál:
A tervezés egy összefüggő döntésekből álló, formalizált folyamat, melynek célja egy világos eredmény elérése. - Mintzberg
,máskor pedig egészen hétköznapi módon határozzák meg:
Tudatos elhatározás cselekvések sorozatáról, melyek a célok elérése érdekében szükségesek. - Koontz
Egy biztos. Tervezés nélkül egyetlen ember sem képes boldogulni. A tervezés valójában döntés, a döntést pedig a valóság és az ember viszonyának állandó változása teszi szükségessé. Vagy világítsuk meg egyszerűbben.
Egy ember áll a zebránál. A gyalogos lámpa pirosan izzik. Tisztában van azzal, hogy ha a piros jelzés ideje alatt lelép a zebrára, akkor jó eséllyel szerez az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket. Vagy karambolt okoz. De miért is lépne le a zebráról időnek előtte? Mi kényszeríti erre? Itt kell feltételeznünk egy szubjektív - vagyis a személlyel kapcsolatos - körülményt. Azt, hogy ez az ember épp siet. Ha tetszik, késésben van, mert amikor álmosan törölgette a csipát a szeméből, hibás döntést hozott, mivel szundira állította a telefon ébresztőt. Ez a körülmény, az időzavar vagy időhiány, Damoklész kardjaként lebeg hősünk feje felett. A szubjektív körülmények mellett azonban egy sor objektív, a személytől független tényező is jelen van a zebránál. A forgalom sűrűsége, az autósok aggresszivitása, az időjárás, a láthatósági viszonyok. A személy tehát - tudat alatt - döntési kényszerben van. Az időzavar nyomása miatt türelmetlen, ugyanakkor mérlegelnie kell, hogy megvárja-e a sárga jelzást, ne adj isten a zöldet, vagy kokcáztasson és átrohanjon az autók között, vagy éppen az üres, de nehezen belátható útszakaszon. Emberünk végül meghozza a döntést a variációk közül. A villámgyors mérlegelés-döntéshozatalt az agy végzi el, akár rövid másodpercek alatt is megszülethet. A várható nyereség; az időhiány részleges lefaragása, és a várható veszteség; a baleset kockázata, a szubjektív és objektív tényezők figyelembevételével mérlegre kerül a cél; vagyis a munkahelyre történő megérkezés fontosságának fényében.
Ha valaki ebben a pillanatban emberünk mellett áll, ebből jó eséllyel semmit nem vesz észre. Pedig fontos döntés született. Megvárja a zöld jelzést, mivel a személyi biztonságot fontosabbnak ítéli, mint az ennek kockáztatásával elérhető nyereséget.
Gondoljunk csak bele, hány ember, autós, gyalogos, mentőorvos, a munkahelyi vezető, a kollégák, a család napja alakulhatna döntően másként ha ebben a pillanatban más döntés születne.
Ezért mondhatjuk, hogy a döntés a valóság és a döntéshozó (esetünkben a várakozó ember) viszonyának függvénye.
Az a tapasztalatom, hogy minden probléma értelmezéséhez végtelen mennyiségű analógia, párhuzam áll a rendelkezésre. Ennek ellenére, a tervezést a szakmai nézőpontból elvégzett vizsgálatok (a későbbiekben lesz szó erről is) a tudományos frázisok dobozába rejtik.
A tervezés nem mágia.
A tervezés a mindennapjaink kísérőjelensége, s ennek egy teljesen természetes következménye, hogy az üzleti életben is rátaláltak, mint a sikeres döntéshozatal eszközére. A probléma sokkal inkább azzal van, hogy ez a tudományterületek közé esett "tudományág" önálló életre kelve alakította ki a saját történetiségét. Véleményem szerint figyelmen kívül hagyta azt a nyilvánvaló tényt, hogy az ember az összetett gondolkodás elsajátítása óta, az emberi közösségek pedig a szervezett együttélési formák hajnalától fogva terveznek tudatosan. Nem Sloan és Chandler a szakma úttörői, hanem azok a névtelen emberek, akik az első csatornákat lefektették a Tigris és az Eufrátesz közében.
Ez a blog egyetlen céllal jött létre. Mindenki számára elérhetővé és érthetővé akarja tenni a stratégiai és nem-stratégiai tervezést, anélkül, hogy bármiféle miszticizmussal körítené. Mert senkinek sem árt, ha rendelkezik a tudatos előrelátás ismeretével. Akkor sem, ha tudat alatt évtizezredek óta alkalmazzuk.
