A természettudományok területén már régóta szokás, hogy a tudományterületek figyelemmel kísérik és felhasználják egymás eredményeit. A vállalati gazdaságtan is „több tudományterület oldaláról” közelít a vizsgálat tárgyához. Sajnos a nagyközönség számára hozzáférhető könyvek és tankönyvek keveset mutatnak meg ebből a multidiszciplináris szemléletből.
A legfőbb problémám az, hogy a vállalati gazdaságtan kereteibe szervezett stratégiai tervezés (menedzsment) bemutatása során a szerzők elsősorban az ok-okozati összefüggések kiragadására koncentrálnak. Próbálkozást sem tesznek arra, hogy arra, hogy a tervezési tevékenységet a vállalati élettől eltérő területekről szerzett párhuzamokkal világítsák meg. Ennek eredménye egy „elvarázsolt” tananyag, amely alig-alig áll köszönőviszonyban a valósággal. Valljuk be, hogy egy XIII. kerületi, a tinédzserkorból éppen lábadozó hallgató nem fogja felfogni a tervezés elméletét, ha azt rendkívül összetett vállalatokkal példálózva vezetik fel az előadók/szerzők. Ez olyan, mintha egy alkotmányjogászt eresztenénk rá egy agrármunkásra, hogy magyarázza már el neki a parlamentáris demokráciát. Igen? Mi az a parlament?
A hosszú felvezetéssel arra próbáltam rávilágítani, hogy a rendszerek működésének felfogása nem lehetséges azok alapjainak megismerése nélkül. Kiragadott példákkal, előválogatott ok-okozati viszonyok bemutatásával önmagában nem adunk át értékes és használható információt.
A rendszerek, esetünkben a szervezetek tevékenységét koordináló tervező rendszerek ismertetését a biológiai gyökereknél kell kezdenünk.
Darwin evolúciós elméletét már több mint egy évszázada alkalmazzák eltérő tudományterületeken, meglehetős sikerrel. Az organikus rendszerek a szelekciós nyomás alatt tulajdonságaik változtatására, bővítésére vagy szűkítésére kényszerülnek a túlélés érdekében. Ez a környezetből érkező szelekciós nyomás biztosítja az organikus rendszerek alkalmazkodását és terjeszkedését a változó környezeti körülmények között. A rendszer lényege (bár ebben biztos vannak ellenvélemények) az adaptivitás, vagyis a környezethez való alkalmazkodás. Konrad Lorenz szerint a szerves élőlény és a valóság találkozása információt teremt. Ezt az információt a szerves struktúrának hatékonyan kell felhasználnia, vagyis meg kell akadályoznia a lehetőséget, hogy a nyert információ elvesszen. Ezt úgy éri el, hogy a szerzett tapasztalatot felhasználja a valósághoz való alkalmazkodáshoz.
Plasztikus példával szemléltetve (és még mindig Lorenz nyomán); a fény különböző tartományainak érzékelési képessége nem önmagáért alakult ki, hanem azért mert a Nap sugárzása lehetőséget teremtett egy ilyen irányú képesség létrehozására. A körülményhez alkalmazkodók pedig végső soron fölénybe kerültek a képességet nem kiépítőkkel szemben.
Most vegyük elő a vállalat gazdaságtan könyveinket (mindegy melyiket) és olvassunk:
„A stratégiai tervezés stratégiai alkalmazkodás”„A jövőkép sikeres meghatározása érdekében, szükséges meghatároznunk azt, hogy hol tartunk jelenleg, eldöntsük, merre akarunk továbbhaladni és felmérjük, hogy hogyan tehetjük ezt meg. A dokumentum, mely választ ad ezekre a kérdésekre, a stratégiai terv.”
A fentiek tanulsága, hogy a vállalati tervezés is ismeri, sőt alapvető elemként kezeli a vállalati környezetet (melyet egy későbbi posztban fogok boncolgatni). Felismeri, hogy a tervező tevékenység egyik kiemelt célja a környezet elemeinek és sajátosságainak azonosítása és a hatékony reagálás képességének megteremtése. Vagyis az adaptáció, az alkalmazkodási képesség a tervezés kritikus fontosságú része.
